Propaganda terem

Plakátok, hirdetések, video-képernyőn megjelenő filmkockák beszélnek hozzánk, nekünk. 1945 után harsognak az építésről, a fejlődésről, a munka nemesítő mivoltáról, a dolgos hétköznapok gyümölcséről, a kisember megvédéséről a múlt árnyaitól és megnyomorítóitól. Eközben a mindennapok valóságaként szétkergetik az egyházi rendeket, iskolákat szüntetnek meg, lehetetlenné teszik a civil világ hagyományait, működését, az alig pár hónapja visszaadott földek terményeit, verítékes munkával megteremtett javakat a „közös” hamis jelszavával elveszik az emberektől, megnyomorítva a gazdálkodó vidéket, mindeközben új és a magyar világtól idegen ideológia mentén kényszerítik ki a mindennapok gyakorlatát. A korra jellemző „felszín” és a „mély” ellentmondása elevenedik meg a Propaganda teremben.