MÚZEUM TÖRTÉNET
Az 1956. év ősze is ilyen volt. Egy mindenkit meggyötrő világháború, egy rövid ideig tartó társadalmi, gazdasági és szellemi feleszmélést követő gyökeres változást hozó, a magyar lét addigi emberi és szellemi szövetét szétszakító struktúra telepedett az országra. Az élet minden területén szép szavak és paradicsomi jövő felvázolása mellett, kőkemény diktatúra volt az emberekre életének része. Közel egy évtizedes embert próbáló idő után jött el 1956 októbere, amikor összetett események láncolata után, a magyar társadalom szinte percek alatt egyet akart és azért minden erejét latba is vetette. A „csoda” - ahogy a költő Márai Sándor is fogalmazott versében – valósággá vált, egy nép kezébe akarta venni sorsát, le akarta dobni magáról a terror béklyóját, és szembeszállt a világ egyik legnagyobb hatalmának fegyveres erejével, a vörös hadsereggel. A mámoros győzelmi percek után keserves évek következtek, mert a világ, bár csodálta ami történt, de magára hagyta a szabadság legifjabb újszülöttét.
A magyar nemzet sorsát máig meghatározó és egyben túlzás nélkül állíthatóan világtörténelmi jelentőségű eseménysorozatnak állított emléket Szankon a település Önkormányzata. Az emlékező, a múltat felidéző kiállítás az események országos folyásán túl a helyi – Bács-Kiskun megyei és Szank települési - vonatkozásokat, eseményeket, személyi érintettséget is feldolgoz. A cél az volt, hogy a ma embere megértse, hogyan lehetett az addig csak a sporttal és a fiatalság szerelmes megélésének dolgaival foglalkozó fiatalok percek alatti felnőtté válása, hogyan lehetett tömegesen megélni a vezényszó nélküli társadalmi összefogást, szolidaritást, hogyan tudta a vidék segíteni a várost, hogyan tudott pénzadomány gyűlni a kitört üvegű kirakatokban anélkül, hogy abból bárki elvett volna. Mindaz, ami történt, múltunk szerves része. Azok a plakátok, képek, filmkockák, hanganyagok, tárgyak amelyek a kiállítás részei, azt a világot tárják elénk, amelyből mi is lettünk, amely nekünk is beszél és üzen nemzetről, hazáról, szabadságról, felebaráti szeretetről, felelősségről és tiszteletről.
A Szankon megvalósult Büszkeségpont több szeretne lenni, mint egy megsárgult kép a múltból. Életet, reményt, örök értéket hordoz, amely megértése nélkül nem érthető a ma világa, nem teremthető érdemi jövő. Bizonysága annak, hogy az akkor élek áldozata nem volt hiábavaló, az Ő helytállásuk, áldozatuk példamutató, hitet és erőt adó nekünk, a XXI. század elején élőknek is. Kétségtelen, hogy a ma embere és különösen fiataljaink egy egészen más közegben élhetnek, mint elődeik, de ahhoz, hogy ezt valóban érteni és értékelni is tudjuk, látnunk kell, éreznünk kell, mi volt egykoron, mi volt az, amellyel szembe találták magukat végül is ugyanolyan emberek, mint mi, és Ők mit tettek, hogyan viselkedtek. A történelem – sajnos – néha kísértetiesen ismétli önmagát, nem haszontalan tehát a múlt tanulságaival testközelben szembesülni és megismerkedni, kinek-kinek a maga tanulságát abból levonni. Ezen gazdag gyakorlati és szellemi örökség élményével lehetünk gazdagabbak a Szankon mindenki előtt nyitva álló Büszkeségpont kiállító termeiben.